▲Chapter3.

konkrétan nem is tudom mit mondjak.4 rendszeres feliratkozó, pedig csak egy prologus meg két rész van fent...na hát én nagyon szépen köszönöm.gondoltam ha már unatkozom akkor hozok egy új részt és íme lett egy új.annyit így még a kis írományom elején leszögesznék, hogy nem lesz minden nap új rész.hetente egy várható:) de próbálok majd mindig sietni.lesznek viszonylag rövid részek is és lehet hogy valakinek ez is rövidnek számít, de annyit elárulok hogy maximum ilyen hosszú lesz egy rész. jó olvasást mindenkinek:)

xoxo:Boo

*1 hónap múlva*

- Kop, kop- csapódott be az ajtó a teremben. Az előbb csukott szemem, kinyitottam és megláttam Liamet, meg egy olyan srácot akit ez alatt a hónap alatt még nem láttam.

- Tudod mi jobb annál, hogy azt mondod "kop, kop"? A kopogás- mondtam mosolyogva.

- Fejlődsz- öklöztünk össze.

- Ki az új fiú?- suttogtam.

- Zayn vagyok- biccentett a számomra ismeretlen gyerek- Malik.

- Én meg...- kezdtem.

- Beca- bólintott.

- Rebeca- helyesbítettem.

- Ne ellenkezz. Rajta múlik, hogy hozzánk költözhetsz-e- segített ki Liam.

- Ki mondta hogy hozzátok akarok költözni?- kérdeztem csodálkozva. Nem akartam hozzájuk költözni. Csak teher lennék az óriási karrierjükben.

- Nincs más választásod. Vagy magadtól költözöl hozzánk, vagy elrabolunk- vigyorgott Liam. Oké. Valamennyire még is szerettem volna náluk lakni. Egy kicsit.

- Én meg Beca- sóhajtottam.

- Oké akkor én megyek. Elviszem Daniellat reggelizni- bólintott helyeslőn Liam.

- De!- estem kétségbe. Nem akartam hogy magunkra hagyjon. Kissé ijesztő a srác.

- Nyugi. Rendes hapsi- mosolygott Liam, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Ne ígérgess neki semmit se- vigyorgott Zayn.

- Liam- szorítottam a kezét.

- Csak viccelt- hámozta le ujjaim a kezéről.

- Biztos? Mert nagyon nem volt vicces- néztem szúrósan Zaynre.

- Vicc volt- nyugtatott Zayn. Vagyis próbált.

- Légy kedves...és ne egy nagy pöcs mint a csajokkal. Ő nem olyan- mutatott fenyegetőn Liam rá.

- Ja. Nem vagyok olyan- bólogattam.

- Kis édesek- vigyorgott Zayn.

- Vigyázz vele. Harcias kislány- bökte vállba Liam, majd elment.

- Nem akarok tolakodó lenni vagy ilyesmi, de ha a házamba akarsz költözni, akkor meg kell bíznod bennem- mondta kicsit gorombán.

- Pedig ez eléggé tolakodó volt...- motyogtam.
- Ne haragudj...csak nem beszéltem még olyan lánnyal, aki nem ismer engem- ült le az ágyam szélére, mire annyira arrébb ültem hogy majdnem leestem az ágyról. Az volt a szerencsém, hogy elkapott.
- Köszönöm- mondtam félénken.
- Az orvosok azt mondták hogy holnap dél körül kiengednek...ha érdekel- akadozott.
- Köszönöm...megint- mosolyogtam rá halványan.
- Izé...nincs mit- válaszolt félénken.
- Jól látom hogy...zavarban vagy?- ráncoltam a szemöldököm.
- Öhmm...nem. A fiúk így ismerkednek- magyarázta.
- De te zavarban vagy- értetlenkedtem.
- Igen, mert én ilyen vagyok- nézett rám, összehúzott szemöldökkel.
- Jó bocsi- vontam vállat.
- Semmi. Már ez is fejlődés ahhoz képest, amit Liam mesélt. Hogy először meg sem szólaltál- nevetett fel.
- Aludtam...vagy ilyesmi- nyeltem egy nagyot.
- Ne haragudj de...miért volt golyó a kezedben?- nézett fürkészőn.
- Hosszú történet- ráztam a fejem, sóhajokkal ötvezve.
- Van időnk...- motyogta.

  Egy nagyon nagy levegőt véve, belekezdtem a mesémbe. Nem bírtam sokáig száraz szemmel, pillanatokon belül elő kellett venni egy nagy zacskó zsebkendőt. Két óra mesélés után, már a nyakába borulva zokogtam és meséltem tovább az életem részleteit. Talán ő az-az egy ember, aki szó szerint mindent tud rólam. Mostantól.

  Az orvosok kikerekedett szemmel nézték, ahogy a betegük ott ölelget egy idegent és keservesen sír a karjaiban. Mikor már megunták hogy minket nézzenek, sóhajok közepette magunkra hagytak. Lassan eltávolodtam tőle, majd hálásan néztem rá.

- Köszönöm hogy meghallgattál...de kérlek ne mondd el ezt senkinek sem- mosolyodtam el halványan.
- Cipzár a számon. Ez lesz a kettőnk titka- bólintott mosolyogva.
- Láttam egy ilyen filmet...nagyon szép volt- suttogtam halkan.
- Csak romantikus filmeket ismersz?- csodálkozott.
- Csak ezt az egy filmet ismerem- helyesbítettem.
- Hát akkor el kell mennünk egyszer moziba- vigyorgott kedvesen.
- Mi...mi az a mozi?- akadoztam.
- Ott vetítik a filmeket. De ha túl sok neked, akkor nézhetjük otthon is- gondolkodott.
- Otthon jobb lenne- mosolyogtam kedvesen.
- Rendben akkor otthon...- bólogatott.
- Mr. Malik...kérjük távozzon. Vége a látogatási időnek- lépett be az orvosom.
- Rendben- állt fel Zayn.

  Érdekelt hogyan köszön el. Megölel, vagy nyom egy puszit a fejemre, mint Liam. Vagy ott volt a lehetőség, hogy mond valami szépet aztán az arcomra adja a puszit. Bármi megtette volna. Akármi. Csak egy dolgot nem akartam, elköszönés képpen...pont azt amit tett.