▲Chapter5.

hey darling's:) ismét elkészültem egy részel.ne haragudjatok hogy ilyen soká hoztam, de csökken a komik száma aminek nem igazán örülök szóval remélem ehez a részhez mndenki kommentel aki él és mozog,vagy legalább pipáltok hogy tetszik :)

azonban rossz hírrel is kell szolgálnom..ha kevesen írtok nekem megjegyzést, be kell vetnem azt az opciót hogy bizonyos számú komment és pipa után jeletkezem újabb résszel.és akkor ha nem lesz meg a bizonyos, akkor mindig addig tolódik az új rész, amíg nem lesznek meg az irományaitok. nem is szövegelek tovább, jó olvasást!

xoxo:Boo

"- Azt hiszed, attól hogy híres vagy és jól nézel ki, bárkinek beférkőzhetsz a szívébe?- morogtam."

- Pontosan- zárta le a témát.

  A házukhoz érve, egymás mellett állva meredtünk a házra. Ő unottan, én meg meglepődve. Nem gondoltam volna hogy öt srác lakik egy ekkora házban. Gyakorlatilag egy otthonos hotel volt előttem. Megfogva a kezem, siettetve húzott maga után. Kissé zavarba ejtő volt, hogy fogja a kezem. Olyan vörös lehettem, mint egy rák, amikor beértünk az előtér szerűségbe.

  Onnan elvonszolt, azt hiszem a nappaliba. A srácok ott ültek, s amint beléptünk az ajtón, ránk irányították a tekintetüket. Engem végigmérve kicsit elakadt a szavuk. Olyannyira, hogy Harry(aki pucér volt) és Niall aki egy szál alsógatyában, talpig vörösödtek. Ennyire más lennék, normális 21-dik századi ruhában?

- Sziasztok- takargatta Harry a férfiasságát- így kézen fogva?
- Máshogy nem tudott berángatni- húztam ki kezem az övé közül.
- Csak szerintem van tiszta zavarban? Vörös vagy mint a rák- vigyorgott Loui.
- Ezt váltom ki a lányokból- kacsintott rám Zayn.
- És Harry játékszere is- helyesbített Liam.
- Tény hogy nagy- sietett el mellettem Harry, mire eltakartam a szemem.
- Azért jó hogy nem vagy ribanc aki 13 évesen megdugatta magát- mosolygott Niall.
- De várj...Beca te még szűz vagy?- jelent meg Niall arcán a teljes meglepődöttség.
- Az...baj?- kérdeztem kissé ijedten.
- Nem. Csak Niall egy barom- nyugtatott Zayn, majd átkarolta a derekam.
- Mit ne mondjak jól össze melegedtetek- mosolygott Liam.
- Mi? Dehogyis- ráztam a fejem.
- Ha te mondod- hagyta rám.
- Az emeleten jobbra a második- morogta Lou- az a szobád.
- Jobbra a második- ismételtem el, majd elindultam felfele.
- Mit akarsz fent?- suttogta Zayn a fülembe.
- Csak megnézem a szobám- morogtam.
- Fehér falak, fehér ágy és ágynemű, meg egy üres gardrób. Nem nagy szám- ölelt át hátulról.
- Azért megnézném- hámoztam le magamról Zayn kezeit.

  Zavart. Zavart hogy ilyen közel jön hozzám. Hiszen ő egy nap alatt próbált elérni azt amit Nick több mint fél év alatt. Csak az a különbség, hogy Zayn erőlteti, Nick pedig meg se próbált a szívembe férkőzni, mégis sikerült neki.

  Zavart hogy Zayn ki akar kezdeni velem. Zavart hogy mindenki olyan lesajnálóan néz rám, mert ideköltözöm. Főleg majd amikor előkerülnek a fiúk barátnői. Legalábbis Liamnek és Louisnak biztos van barátnője. Csak ők ketten nem próbálkoztak meg azzal hogy kikezdjenek velem. Még Niall is megpróbálta.

- Sajnálom- motyogta Liam, miközben az ágyamon feküdtünk.
- Ugyan mit?- sóhajtottam.
- Hol is kezdjem. Először is azt hogy nem találtalak meg hamarabb. Azt is sajnálom, hogy ilyen a fogadtatás. És azt is sajnálom...hogy Zayn be van rád indulva- nevette el magát.
- Én is sajnálom. Hogy te találtál rám- sóhajtottam.
- Miért?- csodálkozott.
- Mert el fogom rontani a karriereteket- ültem fel, s karom a térdemnél összekulcsolva lehajtottam  a fejem.
- Ezt hogy érted?- ölelt át.
- Keresni fognak. Most azt mondod nem, de biztos vagyok benne...minket mindig megölnek. Pontosan akkor, amikor elengednek minket. Tudom hogy megy ez az egész...már rájöttem. Ott vagy 18 évig...és amikor megtalálod a reményt, hogy eljöjj...hideg vérrel lelőnek. Alig két perced van elfutni. Sőt...még annyi sincs. Ha megszöksz...megkeresnek és megölnek- suttogtam halkan.
- Ez nem a te hibád. Az övéjük- húzta a fejem a mellkasára.
- Ne akarom hogy bajotok essen. Szeretném ha megígérnél nekem valamit- bújtam hozzá.
- Bármit- motyogta a hajamba.
- Ha el akarok menni. Akadály nélkül elengedsz- néztem fel rá.
- Nem- vágta rá.
- De Liam...csak ezt az egyet ígérd meg! Kérlek- néztem rá könyörögve.
- Nem. Ez nem csak egy. Ez minden. Ha elmész meghalsz. Nem engedlek el- húzott erősen magához.
- Elmegyek egyedül- jelentettem ki.
- Nem fogunk elengedni- szorított erősen- idő kérdése és itt akarsz maradni. Csak adj nekünk esélyt. Hidd el. Meg tudunk védeni.

  Sírtam egy hosszút, Liam vállán. Nem volt erőm elmondnom neki mindent. Túl fájdalmas lenne elmesélnem az egész életem történetét. Fájdalmasan figyeltem, ahogy hangosan sóhajtozik és átgondolja mekkora hibát követett el, amikor bevitt a kórházba. Amikor nem hagyta hogy a sorsom szerint meghaljak.

  Komoran ültem a nappaliban, s figyeltem ahogy felszabadultan beszélgettek. Lányokról, bulikról, viccekről...nem hittem el amit láttam. Én nem beszéltem ilyen könnyedén. Soha és egyben senkivel. A végén már össze is verekedtek.

- Na és Beca. Te mit mondassz?- kérdezte hirtelen Niall.
- Miről?- csodálkoztam.
- Hát Taylorról- mondta értetlenkedve Harry.
- Kiről?- húztam fel a szemöldököm.
- Taylor Swift. Az új csajom- pacsiztak egyet az öklükkel.
- Aha. Izé...a Taylor nem fiú név?- kérdeztem kínosan.
- Ez kész!- sikított fel Niall, majd hangosan nevetni kezdett. Harry csak lesokkolva meredt rám.
- Harry egy geci buzi!- szaladt végig Louis a házon, s közben ezt kiabálta.
- A Taylor, lehet fiú és lány név is...- morogta Harry.
- Ne haragudj Harry...- motyogtam.
- Nyugalom. Sosem haragudnék egy ilyen csinos hölgyre- kacsintgatott.
- Harry. Állj le- mondta dühösen Zayn.

▲Chapter4.

hey darling's:) elkészültem az új résszel.köszönöm szépen az ujdonnan feliratkozott személyeknek ezt a két kattintást.remélem ehhez a részhez is kommenteltek, pipáltok és lesznek új rendszeres feliratkozók.

 

xoxo:Boo

  Nyújtotta a kezét, mint valami hivatalos eljárás szerűnél. Furcsán néztem fel rá. Komolyan kezet akarsz fogni?- gondoltam magamban. Megráztam a fejem, majd elszörnyedve vissza dőltem a párnámnak.

- Örültem a találkozásnak Beca- rázogatta meg a kezem, majd távozott.
- Hát nem a barátja kisasszony?- csodálkozott a nővér amikor Zayn kiment.
- Nem ismerjük egymást- mosolyogtam halványan.
- Pedig aranyosan öleltétek egymást. Szüksége van fájdalomcsillapítóra lámpaoltás előtt?- kérdezte, miközben a pulzusomat számolta.
- Köszönöm. Nem fáj semmim- sóhajtottam.
- Rendben- sétált az ajtóhoz- szép álmokat Rebeca.
- Köszönöm, viszont- intettem egyet.

  Reggel egy ismeretlen madár csiripelésére keltem. Minden bizonnyal nyitva volt az ablak. Pislogtam párat, mire rájöttem hogy nem vagyok egyedül. Zayn ott ült a mellettem lévő székben, és engem bámult. Be kell vallanom kissé zavarbaejtő volt.

- Szia- intett.
- Hali- morogtam. Álmos voltam. Ilyenkor nem vagyok annyira szívderítő társaság.
- Szólj ha mehetünk- mosolygott.
- Várj egy kicsit- keltem ki az ágyból, majd a szekrényhez sétáltam- hol a ruhám?- kaptam rá a tekintetem. Nem hittem a szememnek. A fenekemmel szemezett éppen.
- Vettünk neked újat- vakarta meg az állát, majd szemét végre rám irányította. Mármint az arcomra és nem a fenekemre.
- Szükségtelen volt...- motyogtam.
- Ott a szatyorban- mutatott az ágyam mellé.
- Hát jó- vontam vállat, majd fogtam a szatyrot és kimentem a fürdőszobába.

  Nagyon meglepődtem hogy milyen ruhát hoztak nekem. Sosem hordtam ilyesmit. Alig ha volt egy hétre elegendő ruhám, bent az árvaházban. Minden ruhám bő, hosszú és szürke volt.

  Ez négy színből állt, a nadrág kicsit szűkös és eléggé rövid. A hajam eléggé kócos volt, fésűm nem volt így az ujjaimmal próbáltam eltávolítani a nagy csomókat. Nem mondhatnám hogy sikerült.

- Ne nevess ki ha rosszul vettem fel- léptem ki a fürdőből zavartan.
- Nem rossz. Gyere- intett. Odamentem hozzá, mire fogta a pólóm és egy mozdulattal betűrte a nadrágomba.
- Beszélned kell Louval- gomdolkozott.
- Az...ki?- csodálkoztam.
- Stylistunk. Komoly problémáid vannak- gondolkodott tovább.
- Vagy csak szimplán, négy fal között éltem le azt a 18 évemet- morogtam.
- A hajaddal is kene valamit kezdeni...hallod basszus ha nem lettél volna bezárva, te egy nagyon jó csaj lennél. Csak Lou kell és kész vagy- mosolygott.
- Remélem ezt kedvességnek szántad...- motyogtam.
- Ja igen...nem vagy olyan- nevetett fel.
- He?- ráncoltam a szemöldököm.
- Majdnem elkezdtem flörtölni de hagyjuk- legyintett kínosan.
- Te tudod- vontam vállat.
- Akkor mehetünk- nézett rajtam végig.
- Persze!- bólintottam egy határozottat.

  A kórházból kilépve, egy csomó ember álldogált ott. Rengeteg fotós meg ilyesmi. Zayn már odabent felnyomta a fejére a napszemüvegét és a kapucniját. Nem nagyon értettem, hiszen be van borulva az ég, lassan esik is. Lépkedni kezdtünk a járdán. Viszonylag halkan mentünk.

  Nem tévedtem. Valóban lassan esett. Az első csepp, a kezemre hullt. Mosolyogva megálltam és élveztem a sebes záport. Zayn csak rohant egy eresz alá és onnan bámulta hogy mégis mit művelek. Először érzem az esőt. Mégis mit várt tőlem?

- Gyere már be, mert tüdő gyulladásod lesz és mehetsz vissza a kórházba- hívogatott maga felé.
- Hiszen ez gyönyörű- nevettem miközben az égre néztem, majd lehunyva a szemem élveztem ahogy esik.
- Az- jött oda hozzám.
- Ti béna kintiek semmit sem szerettek- mondtam halkan.
- Gyere már- bújtatott be a dzsekiébe.
- Gonosz vagy- morogtam.
- De az egyetlen akiben pillanatnyilag meg tudsz bízni, szóval ne kényszeríts hogy direkt elveszítsem ezt az előnyt- fenyegetett.
- Nem bízom benned Zayn- néztem rá furcsán. Tényleg azt hitte, hogy egy kis lelkizéssel meg tud győzni? Hát akkor nem ismert ki eléggé.
- Öhh oké ezt majd megbeszéljük- vonszolt végig az utcán.
- Azt hiszed, attól hogy híres vagy és jól nézel ki, bárkinek beférkőzhetsz a szívébe?- morogtam.