▲Chapter5.

hey darling's:) ismét elkészültem egy részel.ne haragudjatok hogy ilyen soká hoztam, de csökken a komik száma aminek nem igazán örülök szóval remélem ehez a részhez mndenki kommentel aki él és mozog,vagy legalább pipáltok hogy tetszik :)

azonban rossz hírrel is kell szolgálnom..ha kevesen írtok nekem megjegyzést, be kell vetnem azt az opciót hogy bizonyos számú komment és pipa után jeletkezem újabb résszel.és akkor ha nem lesz meg a bizonyos, akkor mindig addig tolódik az új rész, amíg nem lesznek meg az irományaitok. nem is szövegelek tovább, jó olvasást!

xoxo:Boo

"- Azt hiszed, attól hogy híres vagy és jól nézel ki, bárkinek beférkőzhetsz a szívébe?- morogtam."

- Pontosan- zárta le a témát.

  A házukhoz érve, egymás mellett állva meredtünk a házra. Ő unottan, én meg meglepődve. Nem gondoltam volna hogy öt srác lakik egy ekkora házban. Gyakorlatilag egy otthonos hotel volt előttem. Megfogva a kezem, siettetve húzott maga után. Kissé zavarba ejtő volt, hogy fogja a kezem. Olyan vörös lehettem, mint egy rák, amikor beértünk az előtér szerűségbe.

  Onnan elvonszolt, azt hiszem a nappaliba. A srácok ott ültek, s amint beléptünk az ajtón, ránk irányították a tekintetüket. Engem végigmérve kicsit elakadt a szavuk. Olyannyira, hogy Harry(aki pucér volt) és Niall aki egy szál alsógatyában, talpig vörösödtek. Ennyire más lennék, normális 21-dik századi ruhában?

- Sziasztok- takargatta Harry a férfiasságát- így kézen fogva?
- Máshogy nem tudott berángatni- húztam ki kezem az övé közül.
- Csak szerintem van tiszta zavarban? Vörös vagy mint a rák- vigyorgott Loui.
- Ezt váltom ki a lányokból- kacsintott rám Zayn.
- És Harry játékszere is- helyesbített Liam.
- Tény hogy nagy- sietett el mellettem Harry, mire eltakartam a szemem.
- Azért jó hogy nem vagy ribanc aki 13 évesen megdugatta magát- mosolygott Niall.
- De várj...Beca te még szűz vagy?- jelent meg Niall arcán a teljes meglepődöttség.
- Az...baj?- kérdeztem kissé ijedten.
- Nem. Csak Niall egy barom- nyugtatott Zayn, majd átkarolta a derekam.
- Mit ne mondjak jól össze melegedtetek- mosolygott Liam.
- Mi? Dehogyis- ráztam a fejem.
- Ha te mondod- hagyta rám.
- Az emeleten jobbra a második- morogta Lou- az a szobád.
- Jobbra a második- ismételtem el, majd elindultam felfele.
- Mit akarsz fent?- suttogta Zayn a fülembe.
- Csak megnézem a szobám- morogtam.
- Fehér falak, fehér ágy és ágynemű, meg egy üres gardrób. Nem nagy szám- ölelt át hátulról.
- Azért megnézném- hámoztam le magamról Zayn kezeit.

  Zavart. Zavart hogy ilyen közel jön hozzám. Hiszen ő egy nap alatt próbált elérni azt amit Nick több mint fél év alatt. Csak az a különbség, hogy Zayn erőlteti, Nick pedig meg se próbált a szívembe férkőzni, mégis sikerült neki.

  Zavart hogy Zayn ki akar kezdeni velem. Zavart hogy mindenki olyan lesajnálóan néz rám, mert ideköltözöm. Főleg majd amikor előkerülnek a fiúk barátnői. Legalábbis Liamnek és Louisnak biztos van barátnője. Csak ők ketten nem próbálkoztak meg azzal hogy kikezdjenek velem. Még Niall is megpróbálta.

- Sajnálom- motyogta Liam, miközben az ágyamon feküdtünk.
- Ugyan mit?- sóhajtottam.
- Hol is kezdjem. Először is azt hogy nem találtalak meg hamarabb. Azt is sajnálom, hogy ilyen a fogadtatás. És azt is sajnálom...hogy Zayn be van rád indulva- nevette el magát.
- Én is sajnálom. Hogy te találtál rám- sóhajtottam.
- Miért?- csodálkozott.
- Mert el fogom rontani a karriereteket- ültem fel, s karom a térdemnél összekulcsolva lehajtottam  a fejem.
- Ezt hogy érted?- ölelt át.
- Keresni fognak. Most azt mondod nem, de biztos vagyok benne...minket mindig megölnek. Pontosan akkor, amikor elengednek minket. Tudom hogy megy ez az egész...már rájöttem. Ott vagy 18 évig...és amikor megtalálod a reményt, hogy eljöjj...hideg vérrel lelőnek. Alig két perced van elfutni. Sőt...még annyi sincs. Ha megszöksz...megkeresnek és megölnek- suttogtam halkan.
- Ez nem a te hibád. Az övéjük- húzta a fejem a mellkasára.
- Ne akarom hogy bajotok essen. Szeretném ha megígérnél nekem valamit- bújtam hozzá.
- Bármit- motyogta a hajamba.
- Ha el akarok menni. Akadály nélkül elengedsz- néztem fel rá.
- Nem- vágta rá.
- De Liam...csak ezt az egyet ígérd meg! Kérlek- néztem rá könyörögve.
- Nem. Ez nem csak egy. Ez minden. Ha elmész meghalsz. Nem engedlek el- húzott erősen magához.
- Elmegyek egyedül- jelentettem ki.
- Nem fogunk elengedni- szorított erősen- idő kérdése és itt akarsz maradni. Csak adj nekünk esélyt. Hidd el. Meg tudunk védeni.

  Sírtam egy hosszút, Liam vállán. Nem volt erőm elmondnom neki mindent. Túl fájdalmas lenne elmesélnem az egész életem történetét. Fájdalmasan figyeltem, ahogy hangosan sóhajtozik és átgondolja mekkora hibát követett el, amikor bevitt a kórházba. Amikor nem hagyta hogy a sorsom szerint meghaljak.

  Komoran ültem a nappaliban, s figyeltem ahogy felszabadultan beszélgettek. Lányokról, bulikról, viccekről...nem hittem el amit láttam. Én nem beszéltem ilyen könnyedén. Soha és egyben senkivel. A végén már össze is verekedtek.

- Na és Beca. Te mit mondassz?- kérdezte hirtelen Niall.
- Miről?- csodálkoztam.
- Hát Taylorról- mondta értetlenkedve Harry.
- Kiről?- húztam fel a szemöldököm.
- Taylor Swift. Az új csajom- pacsiztak egyet az öklükkel.
- Aha. Izé...a Taylor nem fiú név?- kérdeztem kínosan.
- Ez kész!- sikított fel Niall, majd hangosan nevetni kezdett. Harry csak lesokkolva meredt rám.
- Harry egy geci buzi!- szaladt végig Louis a házon, s közben ezt kiabálta.
- A Taylor, lehet fiú és lány név is...- morogta Harry.
- Ne haragudj Harry...- motyogtam.
- Nyugalom. Sosem haragudnék egy ilyen csinos hölgyre- kacsintgatott.
- Harry. Állj le- mondta dühösen Zayn.